Meggyulladt az első gyertya Ózd adventi koszorúján. Míg az előző években ilyenkor már karácsonyi vásári forgatag, forralt bor illata és ünnepi dallamok várták a helyieket a Városház téren, addig most, a járványhelyzet miatt életbe lépett rendezvénytilalom idején csak a koszorú és négy gyertyája áll a város szívében. Magát a gyertyagyújtást rendszerint a karácsony üzenetét hordozó beszédek előzték meg, az ünnepi pillanatot pedig nagy érdeklődés övezte. Most viszont csak csöndben, magányosan lángolt fel a hit.
Advent a várakozásról szól. Várjuk a karácsonyt, várjuk az Úr eljövetelét. Különös kettősség hatja most át ezt a várakozást. Az utóbbi heteket, hónapokat bizonytalanság hatotta át, amely nem akar múlni. A megszokottól eltérően éljük mindennapjainkat, olyan találkozásokról, olyan látogatásokról kell lemondanunk, amelyek mindig oly természetesnek tűntek. Kettős tehát a várakozás, mert most nemcsak a karácsonyt várjuk, hanem azt is, hogy visszatérhessünk végre saját életünkhöz.
A négy adventi gyertya üzenetei is másképp csengnek most. A hit gyertyája. Hiszünk. Hiszünk abban, hogy ami felforgatta életünket, hamarosan továbbáll. Hiszünk abban, hogy minél előbb újra megölelhetjük szeretteinket. Hiszünk a karácsony csodájában. Reménykedünk. Erre a hitre és reményre nagyon nagy szükségünk van, hogy megélhessük az örömöt és a szeretetet.
Talán nem így szoktuk várni az ünnepet. Meglehet, ilyenkor szívünk szerint együtt lennénk, közel egymáshoz. Legyünk most együtt lélekben, még jobban, mint valaha. Öltöztessük szívünket ünneplőbe, és adjunk olyat, ami maradandó: kedvességet, türelmet, szeretetet.
Forrás: www.ozd.hu
Vissza