Hazánk Himnuszával kezdődött el az október 23-ai ünnepség az Antalköz József téren. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 32. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségen Janiczak Dávid, Ózd város polgármestere mondott beszédet, aki Bibó István gondolata köré fonta szavait.

„Azért vagyunk ma itt, hogy közösen emlékezzünk egyszerű emberekre, hétköznapi hősökre, akik a nemzet minden részéből, minden társadalmi csoportjából érkeztek 1956. október 23-án harcolni a szabadságért. Céljuk nem volt más, mint az, amit Bibó István megfogalmazott: nem akartak félni, nem akartak csendben maradni, nem akartak egy elnyomó rendszerben élni” – hangsúlyozta Janiczak Dávid, polgármester.

Beszédében tovább emlékezett a múlt eseményeire, valamint kiemelte mit jelent nekünk ma 1956. Ezt követően a történelmi egyházak képviselői tekintettek vissza a múltba, és imádkoztak a résztvevőkkel együtt a szabadságharcban elesettek lelki üdvéért. Mischinger Ferenc, római katolikus plébános kezdte a könyörgést.

„Úr Isten, ki az egyes népek és országok elé határozott hivatást tűztél ki, és minden népet boldogítani akarsz, tekints kegyesen a mi nagy és dicső hivatású édes hazánkra és a sokat szenvedett, sokat hányatott magyar népre. Áld meg ezt az országot és ezt a népet bő áldásoddal, és oltalmazd meg minden veszedelemtől” - mondta Mischinger Ferenc, római katolikus plébános.

Bodnár Dániel, görög katolikus parókus is kérte az elhunytak lelkének üdvét.

„Ki letiportad a halált, legyőzted az ördögöt és világodnak életet ajándékoztál, önmagad urunk nyugtasd meg elhunyt szolgáidnak lelkét a világosság, a kellem és a felőrölés helyén. Honnan száműzve van a fájdalom, az aggódás és sóhaj” - fogalmazott Bodnár Dániel, görögkatolikus parókus.

Tóth Melinda, evangélikus lelkész szavaival a múlt hőseinek tetteire emlékezett vissza.

„Nem véletlenül mondja Ézsaiás próféta, hogy ne félj, mert veled vagyok. Mi Istennel vagyunk? Óriási kérdés. Ezek az emberek a szenvedésben odafordultak. Érdemes olvasni utolsó soraikat, hogy mit hagytak hátra. Milyen életet hagytak maguk mögött. Milyen rendszert akartak megdönteni. Egy Istentelen rendszert” - emlékezett vissza Tóth Melinda, evangélikus lelkész.

Csikainé Mihalik Éva, református lelkipásztor egy, a forradalom alatt szolgáló lelkész verséből olvasott fel.

„Maroknyi kis magyar nép csodát művel, küzdve egyenként. Munkás, paraszt, volt úrféle, együtt omlik, hull a vére. Kisgyermekek, kisleányok, úgy vívnak, mint oroszlánok, szembe szállva puszta kézzel, a dübörgő harci géppel” - mondta Csikainé Mihalik Éva, református lelkipásztor.

A könyörgéseket követően az ÓMI Zenés Színház és a Szabad Szombat Táncegyüttes közös produkciója következett. A társulat tagjai több verset és dalt is előadtak a közönségnek. Az ünnepség végén a Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület közreműködésével a „lyukas zászló” előtt helyezték el a koszorúkat a résztvevők. Tiszteletét tette Ózd Város Önkormányzata nevében Janiczak Dávid polgármester, illetve több civil szervezet is. A nemzetiségi önkormányzatok mellett pedig a helyi politikai pártok képviselői is elhelyezték a kegyelet virágait az emlékmű előtt. Ezt követően a Szózattal és a Székely himnusszal zárult az október 23-ai történéseknek emléket adó esemény.

Fotó: Palotai István