943. január 12-én a szovjet vörös hadsereg támadást indított a Don-kanyarban, amely során a második magyar hadsereg mintegy százezer katonája vesztette életét. Városunkban idén is megemlékeztek az I. és II. világháborúban elesett hősökről. Délután a Gyári temetőben gyűltek össze a Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület tagjai, valamint a JAG kadétjai, akik közösen rótták le kegyeletüket.

Mécseseket gyújtottak az összegyűltek a hősi halottak tiszteletére. Ezt követően gyalogos emlékmenettel vonultak végig a városon, egészen Szentsimonig. A településrész templomában kezdődött a már hagyománnyá vált megemlékezés. Az ünnepi szent liturgiát Szőke Gábor, római katolikus plébános celebrálta.

„Mert itt kell lennünk, hogy emlékezzünk, hogy hálát adjunk, hogy köszönetet mondjunk azoknak, akik értünk, ott és akkor cselekedtek. Köszönet és hála, szívünkben és lelkünkben értük. Azért, amit tették, és ahogyan tettek, ott és akkor, hogy nekünk az itt és a mostban életünk legyen. Balyi Miksa, Bartha István, Bellér Ágoston, Berki Ferenc, Bíró Béla” – fogalmazott Szőke Gábor, római katolikus plébános.

Az elesett szentsimoni hősökről név szerint is megemlékeztek. A szertartást követően a résztvevők a templom kertjében gyűltek össze, ahol a harangszó után a Tábortűz Hagyományőrző Egyesület tagjainak bevonulásával kezdődött a műsor. A megemlékezések sorát Janiczak Dávid polgármester nyitotta meg. Vitéz Bányai József géppuskás szakaszvezető levelét olvasta fel, ami jól tükrözi az akkor történteket.

„Hány és hány Jóska írt levelet, hasonló levelet haza édesanyjának eme távoli hazába. Tízezrek vizsgáztak jelesre kötelességtudatból és kitartásból, tízezrek adták életüket a hazáért, még úgyis, hogy nem volt sokuknak megfelelő fegyverzetük, felszerelésük vagy éppen akár ruházatuk sem. Őket nem csak az ellenség, de tél tábornok is legyőzte” – mondta Janiczak Dávid, polgármester.

A kulturális műsorban Tóthné Kocska Orsolya és Tóth Hanna Dóra az ÓMI Zenés Színház tagjai léptek fel. Kellóné Mezőtúri Márta, a terület képviselője is megosztotta gondolatait a megjelentekkel együttérzését kifejezve.

„Nagyon szomorú, hogy ebből a kis faluból mennyi ember veszett oda, ennyi férfi, ennyi apa és nagyapa, nagyon sajnálom őket. Azt hiszem ez a háború mindenkinek nagyon nagy szívfájdalom. Az én édesapám majdnem négy évig volt szovjet hadifogságban, nagyon megviselte, nagyon sok olyan élményt mondott el, ami így felnőttként igen csak megrázó, ha belegondolunk, de talán ő nagyon szerencsés volt. Szerencsés helyzetben volt, mert nem veszett oda” – fogalmazott Kellóné Mezőtúri Márta, területi képviselő.

A megemlékezés végén a Tábortűz Hagyományőrző Egyesület tagjainak közreműködésével többen is elhelyezték a koszorúkat a világháborús hősök tiszteletére állított emlékmű talapzatánál. Majd egy perc néma csenddel emlékeztek meg a jelenlévők a közelmúltban elhunyt Kovács Béláról, egykori önkormányzati képviselőről, a barkóság helytörténész kutatójáról. Díszlövéssel tisztelegtek előtte. Az ünnepség Szózattal és Székely Himnusszal zárult.